2016. augusztus 29., hétfő

A látszaton túl - 15. rész

Sandro hazaért, majd a nappaliba ment. Leült pihenni a kanapéra.
Ahogy ott magában időzött feltűnt neki, hogy milyen csendes, üres most a ház. Kezdte magányosnak érezni magát. Sajnálta, hogy nincsenek már ott a bátyjáék, és ez az állapot nem volt kedvére. Valami jóra akart gondolni, és az csak Lili lehetett. Elképzelte milyen lenne vele az élet kettesben, vagy családot alapítani, legalább olyan szépet, mint Rob-é. Már nem vágyott a régi életére, és meglepődött önmagán, hogy alig egy hét leforgása alatt mennyit változott Lili által. Mellette úgy érezte magát, mintha hazatalált volna. Egy boldogsághozó, illékony tünemény volt számára ez a lány. Aki volt, nincs. Legszívesebben már most felhívta volna, de attól félt, hogy Lili fel sem venné neki a telefont. Talán az volna a jó, ha minél többször látogatna át Robékhoz, így idővel elnyerhetné a szívét... vagy pont ellenkezőleg, még jobban megutáltatná magát. Bár, ha randira hívná... és ha szépen udvarolna neki... talán Lili végül közel engedné magához. Sandro elhatározta, hogy elbűvöli a lányt.
Csakhogy másnap reggelre belázasodott és a torka is kapart.
Sejtette, hogy a nyitott autóban kapott huzatot. Igazán betegen érezte magát, ezért felhívta Rob-ot, hogy nem tud bemenni dolgozni.
- Igen, hallom, hogy nagyon kivagy! - állapította meg a telefonban a bátyja. - Jól van, maradj ágyban, este átnézek hozzád! Mit vigyek, mire van szükséged?
- Hagyd, Rob, nem kell semmi, kedves tőled, köszi! Nem akarom, hogy te is elkapd, maradj csak otthon! Vettem be gyógyszert, az majd segít!
- Persze, persze! - mosolygott rajta Rob, aztán elköszöntek egymástól.
Majd este megjelent Sandro-nál... Lilivel...
Sandro hirtelen azt hitte, hogy csak lázálom, hogy itt látja a lányt. A szíve boldog volt.
- Lili! Miért jöttél? Rob, miért engedted, hogy eljöjjön? Minek jöttetek? Még az kell, hogy megfertőzzelek titeket! - szólt aggódva.
- Lili itt marad veled. - jelentette ki Rob.
- Egy fenét, máris vidd haza! - tiltakozott Sandro.
- Nem megyek haza. - szólalt meg a lány. - Én akartam idejönni és veled maradni.
Sandro elképedt Lili szavain.
- De miért??
- Mert betegen nem lehetsz egyedül. Nem hagyhatom.
A férfi erre nem akart semmit se mondani.
- Na jó, inkább azt mondd, mire van szükséged! - folytatta Rob.
- Semmire, mindenem megvan, köszönöm!
- Rendben, akkor én most megyek, mert hosszú még az út hazáig. De ha szükségetek van rám, azonnal szóljatok!!!
Rob elköszönt és elment.
- El sem hiszem, hogy itt vagy velem! - szólt boldogan Lilihez.
A lány leült mellé az ágyra, fokozva Sandro örömét a közeledésével.
- Nem szeretném, hogy beteg legyél! - mondta a lánynak kedvesen.
- Ahogy én sem, hogy te az legyél! - válaszolta Lili.
- Álmodni sem mertem volna, hogy te leszel az ápolónőm! Azt hittem, soha többé nem beszélünk már egymással.
- Nem is fogunk! Legalábbis, amíg meg nem gyógyul a torkod, mert kímélni kell! - magyarázta Lili.
- De tudnom kell, miért csinálod ezt!
- Mert lelkiismeret furdalást okozna nekem, ha nem így tennék.
- Szánalomból jöttél?
- Nem, dehogy! És kérlek, hagyjuk ezt a témát és maradj csendben!
Sandro hallgatott Lilire bármennyire is kíváncsi volt, miért van most itt vele. Csak csendben élvezte a szerelme társaságát. Csak nézte és csodálta. Imádta a látványát, minden porcikáját. A tisztaságát, a csinosságát. A gyönyörű haját.
- Szeretlek, Lili! - tört ki belőle mégis.
- Pszt, kérlek, hallgass! - suttogta gyengéden a lány, mert Sandro vallomása teljesen meghatotta.
 Érezte, ha tovább beszél elvész ebben a mámorban, amibe a férfi viszi őt.