A látszaton túl - 7. rész

Másnap délelőtt lent a nappaliban Lili tévét nézett a gyerekekkel, mikor Sandro fáradtan megjelent.
- Szép reggelt mindenkinek! - köszönt, és továbbsétált a konyhába.

A gyerekek bele voltak mélyedve a mesébe, Lili pedig szándékosan nem köszönt vissza.  Sandro készített magának egy kávét,

majd leült a kanapéra.
- Haragszol rám, Lilien? - kérdezte pajkosan a lánytól.

- Én itt csak egy "alkalmazott" vagyok, nincs miért haragudnom. - válaszolt hidegen.
- Jól van, bocsáss meg! - kérte félvállról. - Kicsit kifordultam magamból.
- A lányok még itt vannak? - tudakolta Lili.
- Miért érdekel?
- Nem érdekel, csak kell tudnom róla. Én szolgálom ki a vendégeket.
- A vendégeket? - csodálkozott Sandro. - Engem miért nem szolgálsz ki?

- Mert nincs miben. Önálló vagy és kedvedre teszel bármit. Nincs rá szükséged.

Lilien a konyhába ment, hogy elmosogasson. Sandro megitta a kávéját, majd a lányhoz ment.
- Már elmentek. Még egy csésze. - tette le.

- Látod, ...szükségem van rád.
Lilien Sandrora nézett, mert a hangja túl komolyan csengett. Mintha most nem gúnyból szólt volna, bármennyire is annak hangzott.

Sandro nem is tudott Lilien szemébe nézni, és jobbnak látta, ha inkább elmegy felöltözni.
Később útra készen állt, hogy bemegy a céghez. Aztán a lány egész nap nem látta már őt, csak késő este futottak össze véletlenül újra a konyhában.
- Kaphatnék egy tál meleg ételt? Igazán éhes vagyok. - érdeklődött Lilinél. A kedves modorára ő is megenyhült.
- Természetesen. Máris adom.

Lilien szervírozta az ételt.
- Milyen napod volt ma? - kérdezte a férfi.

Lilinek egyre furcsább volt Sandro barátságos viselkedése.
- Köszönöm, teljesen rendben volt. - válaszolt, aztán  megpróbált távozni, de Sandro utána szólt:
- Ez finom. Köszönöm.

- Jó étvágyat! Örülök, hogy ízlik. ...Kérdezhetek valamit? - fordult hozzá vissza.

- Hogyne.
- Mi van ma veled? Olyan más vagy, mint tegnap.
Sandro szemeiben mintha megjelent volna a kisördög, aki újra életre kelt benne, fellengző mosollyal így válaszolt:
- A lányok kiszívták az energiám. Ha érted mire gondolok...

- Oh! - szólt meglepetten. - Értem, akkor jó éjszakát!
- Nem alszol ma velem? - vetette fel az ötletet a férfi. - Csak, hogy holnap is kedves legyek...
- Inkább hívd át újra a lányokat!
Lili otthagyta Sandrot az asztalnál, és elment aludni.

A látszaton túl - 6. rész

Este Roberto hazajött a gyerekekhez, ő fürdette meg őket, majd ágyba rakta mindkettőt és olvasott nekik mesét. Említette Lilinek, hogy Sandro még ott maradt szórakozni kicsit a bárban, úgyhogy később jön csak haza, ezután fáradtan aludni tért.
Sandro valóban az éjszaka közepén esett be az ajtón, igazán felhőtlen hangulatban, két lánnyal az oldalán.

Lilien leszaladt a zajra az emeletről.
- Halkabban! A gyerekek és Rob alszanak! - szólt rájuk, de Sandro laza spiccességgel szólalt meg:

- Lányok! Ő itt Hamupipőke! - mutatta be Lilit, majd nevetgélve támolygatták be egymást a nappaliba, ahol lehuppantak a kanapéra.

- Majd halkan mulatunk! - folytatta Sandro. - Hozz nekünk valamit!
- Nem. - vágta rá határozottan a lány.

- Ez az én házam, te pedig itt alkalmazott vagy, szolgálj ki! Úgy, ahogy most ezek a lányok.

- Láttál már ilyen szépségeket? Igazi Cicababák. Bújnak, dorombolnak. Beállhatnál közéjük, hogy kényeztess!
- Jó éjszakát kívánok! - fordult sarkon Lili, és felment a szobájába.
Még ott is hallotta a lányok viháncolását.
~ Méghogy "cicababák"! Ördögfiókák! - gondolta magában mérgesen, és hogy ne is hallja őket inkább most ment el zuhanyozni. Mire visszaért és ágyba feküdt Sandroék halkabbak lettek. Azon gondolkodott, hogy milyen napjai lesznek még ebben a házban ezzel a férfival, hogyan fogja kibírni, vagy jobb lenne-e, ha itthagyná a családot. Csak éppen nem volna szép ilyenkor megtennie, mikor Belindának most lesz csak igazán szüksége a segítségre. Emellett mégiscsak baráti társaságról van szó, nem idegenekről... Lilien tudta, hogy nem hagyná nyugodni a lelkiismerete. Aztán a lányok hangját hallva eszébe jutott mit is csinálhatnak alatta éppen, és nem fért a fejébe, hogy miért ilyen Sandro. Egyszerre érzett dühöt és undort, majd ahogy az idő telt lassan belealudt gondolataiba.

A látszaton túl - 5. rész

Hamarosan felébredtek a gyerekek és együtt lementek uzsonnázni a konyhába. Ekkor telefonon odaszólt Rob, hogy megszületett a baba, és a Zelle nevet adták neki. Szólt Liliennek arról is, hogy majd találkozik valahol Sandroval, és beülnek egy italra megünnepelni.
Később kimentek egy kicsit a kertbe játszani.

Míg a gyerekek libikókáztak, Lilien leheveredett egy pokrócra a fűbe. Gondolta felhívja a nővérét, hogy elmesélje a történéseket, hiszen Belinda egyik legjobb barátnője.
- Szia, mi újság? - kérdezte vidáman Mara.

- Ma megszületett Belinda kislánya, Zelle. - újságolta neki Lilien.
- Ó, ez remek hír! - örült vele. - Köszi, hogy szóltál, meglátogatom őket! Jól vannak, minden rendben?
- Igen, nincs semmi probléma.
- És veled mi van azóta, hogy nem beszéltünk?
- A mai napom volt a legkikészítőbb.
- Na, hogyhogy, mi történt?
- Hazaérkezett Rob öccse, Sandro. Egyszerűen egy kibírhatatlan alak.
- Sandro? - kérdezett vissza Mara. - Hazajött?
- Igen. Még délelőtt. Most nincs itt, így van egy kis nyugtom.
- Miért, mit csinált?
- Kötözködik. Otromba és levakarhatatlan.
- Ne is törődj vele, biztos majd abbahagyja! Tudod mit! Valamelyik nap átugrom hozzátok, amikor már Belinda is kijött a kórházból. Most viszont mennem kell.
- Jó, rendben.
- Puszi, szia!
- Szia.
Lilien meg sem lepődött Mara hirtelen távozásán, jól ismerte nővére pörgős életét. Annak pedig nagyon örült, hogy átjön majd valamikor, mert a nyáron szinte alig volt látogatni.