2016. december 20., kedd

A látszaton túl - 22. rész

Pontosan 8 órakor nyitották ki a boltot. Sajnos, nem tolongtak az ajtóban a vevők, idő volt, mire betoppant valaki. Aztán kiderült, hogy ő sem vásárló, csak Sandro egy régi ismerőse.
- Sziasztok! - köszönt a férfi vidáman, majd Lili is neki.
- Szevasz, Tom! - örült Sandro, miközben kezetfogtak. - Máris itt?
- Igen, muszáj volt. Meg különben is, látni akartam a barátnődet. - mosolygott Tom.
- Akkor hadd mutassalak be titeket egymásnak! Ő, Lilien, a Kedvesem, ő pedig Tamás, egy régi haverom!
- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek! - mondta Lilinek Tom. - Igencsak kíváncsi voltam Sandro barátnőjére, mert úgy áradozott. De nem túlzott.
A lány kissé zavarba jött.
- Köszönöm, én is örülök. - mosolygott Tomra.
- Nagyon szép lett ez a bolt, gratulálok!
- Már csak vásárló kéne.
- Egészen biztos, hogy meglesz az is.
Aztán Tom visszafordult Sandro-hoz.
- Mielőtt elvarázsolódom, visszaadom a kulcsokat, köszönöm szépen! - mondta.
- Szívesen, máskor is. Legalább rendben volt?
- Nem mondhatnám. De nem kesergek, talán én is leszek majd egyszer olyan szerencsés, mint te.
- Egészen biztosan!
- Na, jól van, akkor jó munkát nektek, sok vevőt! Én meg szaladok tovább.
- Jó, azért, majd ha kedved van, gyere át hozzánk valamikor!
- Köszi, úgy lesz! Sziasztok!
Tom elviharzott, Lili pedig nem bírt a kíváncsiságával.
- Milyen kulcsok ezek?
- Egy ház kulcsai, amit kölcsönadtam egy hétre neki. Össze akart volna jönni egy lánnyal, de úgy látszik nem sült el jól.
- Hány házad van?
- Van ez a családi, aztán ez a kis kerti faház... - viccelődött Lilivel. - Nem is, mert ez a tiéd! Szóval, van ez a családi...
- Olyan vagy! De a kulcsos?
- Igen, és van a kulcsos.
- Ne csináld már! Úgy szeretném tudni!
- Jól van. Az egy erdei faház. Amolyan pihenőhely télen, nyáron. A hegyekben. És ennyi.
Lili elolvadt a hallottaktól.
- Egy erdei faház a hegyekben? Imádom!!! Vigyél el engem oda, karácsonyozzunk ott!
- Ez volt a szándékom. Ezért is kellettek a kulcsok.
- Istenem, alig várom! Imádlak! - lelkesedett Lili, majd összecsókolgatta Sandro-t.

2016. december 16., péntek

Karácsonyi faliképek

A tegnapi részben láthattátok a kis ajándékboltban függő faliképeket. Most ezeknek az elkészítését mutatom meg, bár nem egy nagy dolog, bizonyára ránézésre is tudható hogyan készült, de hátha más ötleteket is ad majd nektek.
Ott kezdődik a dolog, hogy személy szerint én imádom ezeket a kis ajándékkísérő kártyákat, és mindig élvezettel kutatom át őket a boltokban.
Aztán, ha megvannak a kiválasztottak, akkor kettévágom őket.
Ezután egy keményebb, vastagabb kartonra felragasztom. (PL. sörkarton). Nagyobbra méretezem, mint a kártyát, hogy a szélekre lehessen ragasztani a keretnek valót.
Aztán papírrudat tekertem, majd festettem.
Végül méretre vágtam és felragasztottam.
Természetesen keretet és akasztót hozzá többféleképpen lehet készíteni,  kinek mi tetszik.
Ha van esetleg ötletetek mit lehetne még kihozni ezekből a kártyákból, írjátok meg! Én még fotóalbumot csináltam, persze nem ilyen nagy méretben, hanem kivágtam egy megfelelő képrészletet a kártyáról. Így bármilyen füzetféleséget is lehet gyártani.

2016. december 15., csütörtök

A látszaton túl - 21. rész

Másnap délután.
- Na, mit szólsz, Szívem Királynője? - kérdezte vidáman Sandro a faházban.
Lili megcsodálta a helyszínt és teljesen le volt nyűgözve.
- Imádom! - mondta, és már ugrott is Sandro nyakába, hogy egy csókot nyomjon az ajkára.
- Nagyon köszönöm! Nincs rá szó mennyire tetszik! - köszönte meg a férfinak, aki örült a boldogságának.
- Igaz, nem túl nagy...! - mondta kicsit kétségbeesve a lánynak.
- Ugyan, ne aggódj, mert én is pont ekkorára gondoltam! Tökéletes!
- Akkor jó. Nagyon szívesen.
- Máris behozom a dobozokat és nekiállok kipakolni az árut!
- Segítek!
Elkezdték behordani a dobozokat.

Aztán nekiálltak kicsomagolni őket.

Pár perc múlva Sandro hívást kapott Robtól, hogy menjen be a céghez, ezért magára kellett hagynia Lilit, aki ezt most nem is bánta annyira, hiszen így ki tud teljesen bontakozni a boltocska berendezésében.
Nagy pakolásba kezdett, estére végzett is, mire Sandro visszaért. Boldogan mutatta meg neki milyenné varázsolta a faházat.

- Azta! - csodálta meg Sandro a helyiséget. - Gyönyörű lett!

- Holnap reggel már nyithatunk is! - folytatta lelkesen a férfi. Lilit meghatották ezek a szavak és hogy Sandro ilyen nagyszívű.
- Gyere ide, kérlek! - szólt, és Sandro máris odafordult hozzá. Látta a lányon, hogy komoly a tekintete.
- Olyan csodálatos vagy! - mondta a férfinak, és a nyakába csimpaszkodott.

Lili mélyen a szemeibe nézett, és Sandro-t kezdte érdekelni a lány furcsa reakciója. Érezte, hogy valamit közölni akar vele, és mérhetetlenül kíváncsi lett mi az. Próbálta kifürkészni gondolatait. Aztán ráébredt. Hosszan megcsókolta a lányt.
- Jól érzem, hogy "felavatnád"? - tudakolta.
Lili csak bólintott.
- Persze, nem itt... - tette hozzá.
Sandro karjaiba vette és elindult vele a házba.
A szobában finoman letette az ágyra.
Sok apró csókot hintettek egymás ajkaira. Sandro boldog volt, hogy végre övé lehet a lány, igazán, egészen.
Gyengéden húzta le róla ruháját, és imádta, hogy most már megérintheti bárhol.
Másnap reggel Lili vidáman kelt fel.
- Nyitni kell, Szerelmem! Nyitni kell! - ébresztette lelkesen Sandro-t, aki álmosan szólt hozzá.
- Jó, Szépségem! Csak adj még pár percet! Igazán kifárasztottál az éjjel...
Lili mosolyogva sietett ki a fürdőbe. Sandro pedig, ahogy kezdett magához térni, első gondolata boldogsággal töltötte el.
~ Végre! Enyém ez a csodás lány.

2016. november 14., hétfő

A látszaton túl - 20. rész

Eltelt négy nap, mikorra Sandro kezdte már visszanyerni egészségét.
- Hogy érzed magad? - kérdezte Lili boldogan, amikor meglátta őt.
- Jól, te kis ápolónő! Gyere a karjaimba!
Lili boldogan ölelte át.
- Holnap megcsókollak, holnapután pedig az enyém leszel!
- Persze! - nevetett rajta a lány.
- Miért, nem akarod?
- De! De, jobb, ha ezt nem tervezed el, hadd legyen váratlan!
- Igaz, a spontaneitást én is jobban szeretem ebben... Viszont, van valami, amit igenis megterveznék, attól függően, hogy mit válaszolsz majd rá!
- Miről van szó? - érdeklődött a lány, majd leültek.
- Kíváncsi volnék, ha nem gyerekekre vigyáznál, akkor mit csinálnál szívesen, mint munka?
Lili elgondolkodott.
- Azt hiszem, leginkább egy kis boltot szeretnék magamnak. - válaszolta.
- Nocsak! - csodálkozott el rajta Sandro, és tetszett neki az ötlet. - Milyen boltot?
- Ajándékboltot. Mindenféle kézműves termékkel. Azokat nagyon szeretem.
- Ez igazán jól hangzik! - örvendett a férfi. - Akkor most ezt meg is valósítjuk!
Lili szemei kikerekedtek.
- Miről beszélsz? - kérdezte meglepetten.
- Arról, hogy nyitunk neked egy kis boltot. Veszek egy üzlethelyiséget.
- Nem! - tiltakozott Lili.
- Nem szeretnéd?
A lány dilemmába esett.
- De..., de szeretném... - habogta. - De nem fogadhatom el, ez túl nagy ajándék!
- Jó, Szívem! - mondta szelíden Sandro. - Akkor hogyan jussunk közös nevezőre? Én szeretném, hogy elfogadd, neked pedig ez a vágyad.
- Nem tudnám viszonozni! - aggódott Lili.
- Viszonozni? Dehogynem, hiszen így többet lehetnénk együtt.
- Te erre vágysz? Velem lenni?
- Igen, természetesen, hiszen szeretlek.
- Jó. Akkor benne vagyok. De egy kicsit átalakítanám az ajánlatodat!
- Örömmel hallgatlak!
- Én csak egy kis faházikót szeretnék boltnak.
- Csodás! Mert akkor azt itt is meg lehet csinálni a telek elején, így még közelebb lennél hozzám. Egy kis kerti faházikót?
- Igen! De ez komoly? - örült nagyon a lány.
- Persze!
- Lenyűgöző vagy! - csodálta Lili Sandro-t, majd az ölébe ülve hosszan megcsókolta.
- Az első csókunk. - szólt utána a férfi, és Liliben is csak most ébredt fel ez a tény. - És te adtad nekem! Tudod, milyen boldogság ez?
- De remélem, nem gondolod most azt rólam, hogy csak a terved miatt adtam! - aggódott a lány.
- Nem, és remélem, te sem fogod azt gondolni, hogy csak a foglyommá akarlak tenni!
- Nem gondolom, mert én ugyanúgy szeretnék veled lenni, mint te velem! Ha ez nem így lenne, ezeket a napokat sem itt töltöttem volna. És ha arról van szó, akkor majd fizetek neked bérleti díjat is!
- Dehogy, ez eszedbe se jusson! Csak szeretném teljesíteni a vágyaidat, mert te vagy a Mindenem.
- Akkor egy cipőben járunk. Én is ezt szeretném neked.

2016. november 10., csütörtök

A látszaton túl - 19. rész

- Sandro! Hogy vagy? - kérdezte Bel, miután felvette a telefont.
- Megvagyok, köszi. Azért hívlak, mert szeretném, ha felvennél valakit Lili helyére. Nem akarom, hogy visszamenjen. Meg tudnád ezt nekem oldani?
- Hát, elég későn szólsz, de rendben, kerítek valaki mást!
- Örök hálám!
- De ő mit szól ehhez?
- Még nem tudja, de nem érdekel mit fog szólni hozzá, nem engedem el és kész.
- Oké, Sandro! Rajtam nem fog múlni a boldogságotok!
- Köszi, szia!
- Szia.
Sandro elégedett volt, és rendkívül fáradt a sok nő miatt. Ezért vett egy forró fürdőt, majd visszafeküdt, és aludt egészen estig, akkor is csak azért kelt fel, hogy bevegye gyógyszerét, és hogy megkérje Lilit, hogy reggelig ne is zavarja, mert gyenge hozzá, aztán aludt is tovább.
Reggel arra ébredt, hogy berekedtek a hangszálai, annyit volt erőltetve a gyulladt torka. Lilien mikor bement hozzá és megtudta hogy van, kitalálták, hogy Sandro majd írásban kommunikál vele. A lány máris hozott neki papírt és ceruzát.
Sandro nekilátott az írásnak, és máris ezzel kezdte:
("Nem kell visszamenned. Elintéztem. Már nincs munkahelyed!")

Lili kellőképpen meglepődön ezen, és nem volt egészen boldog.
- Ezt hogy gondoltad? - kérte számon.
Sandro írni kezdett újra:
- "Úgy, hogy ezt akarom. Ne ellenkezz!"
- De most kereshetek másik munkát! Csak megnehezítetted a dolgomat!
- "Nem keresel te semmit! Itt maradsz velem! Majd én megadok neked mindent, amit csak szeretnél!"
- Igen, ez jól hangzik, és tényleg kedves tőled, de így annyira feleslegesnek fogom érezni magam. Nem akarom ezt! Csináld vissza!
- "Soha!"
- Akkor felhívom én Bel-t, te most úgysem tudsz beszélni! Legalább nem szólsz majd bele! - mosolyodott el Lili.
- "Bel nem fog visszavenni, még ha könyörögsz is neki!!!"
- Miért ne venne vissza?
- "Mert tudja, hogy jobb, ha nem kezd ki velem! :-) "
Lili kuncogni kezdett, mikor meglátta a smiley-t. Kezdte élvezni ezt a fajta kommunikációt.
- Olyan bolond vagy! - mondta mosolyogva.
Sandro rajzolt neki:
- Én is! - válaszolta Lili, és megsimította Sandro arcát.
- "Adj nekem pár napot, míg rendben leszek, és mindent megbeszélünk!"
- Jó.
Ezekután Lili megpróbálta Sandro-t minél kevésbé zavarni, hogy a lehető legtöbbet tudjon pihenni.

2016. november 7., hétfő

A látszaton túl - 18. rész

Liliben vegyes érzelmek voltak. Féltékeny is volt kicsit és szomorú is Annabella miatt, mert Sandro majdnem összejött vele. Kíváncsi is volt, hogy vajon miért nem történt meg, és félt is, hogy a jövőben megtörténhet mégis, mert abban is félt hinni, hogy Sandro szereti őt. Lassan visszament szerelme szobájába, aki így reagált rá:
- Gyere, ülj le, kérlek! Beszélnem kell veled!
A lány magában megijedt, annyira komolyan szólt hozzá Sandro. Gondolta, biztosan most fog szakítani vele Annabella miatt, mert tényleg tévedés volt az, hogy őt szereti. Leült mellé.
- Azon gondolkodtam, hogy vajon meddig leszel itt még? - mondta a lánynak. Lilinek igen rosszul esett ez.
- Máris elmehetek, ha úgy akarod! - válaszolta szomorúan, és közben arra gondolt, nem csoda az, hogy Annabella ilyen nagy hatással volt Sandro-ra, és már el is akarja küldeni. Hiszen hozzá senki sem mérhető. Összeszorult a torka.
- Nem ezt kérdeztem! - szólt a férfi. - Meddig engedett el a sógornőm téged?
- Holnapután vissza kell mennem. Teó megy már suliba, Cille pedig óviba. Belnek szüksége van rám.
- Értem.
Sandro látta Lilin, hogy magába van zuhanva.
- Mi a baj? - kérdezte.
- Úgy érzem, nem kellett volna idejönnöm egyáltalán.
- Hogy, mi???
Lili arcán legördült egy könnycsepp. Sandro-t megrémisztette ez, és egyből közelebb csúszott hozzá. Kezével megsimította a lány arcát, aki alig bírt a férfira nézni.
- Miről beszélsz? - kérdezte újra finoman Lilitől. - Kérlek, ne csináld ezt! Miért sírsz? - aggódott kedvesen.
- Tönkre teszel engem. - válaszolta a lány.
- Tönkre? Mit tettem?
- Annabella és te... A többi nő és te... Nem bírom!
Sandro ráébredt, hogy Lili féltékeny, és most már tudta, hogy a lány szereti őt. Ettől boldog volt.
- Már mondtam, hogy nincs semmilyen nő! - nyugtatta. - Annabella sincs!
Lili felkapta a fejét erre és egyenesen Sandro szemébe nézett. Tekintetével szinte könyörgött neki, hogy ez igaz legyen.
- Ne csináld ezt, Lili! Tudod mennyire megőrjítesz? Most, hogy beteg vagyok meg van kötve a kezem, hogy hozzád érhessek, hogy megmutathassam mennyire szeretlek!
- Az csak kívánalom.
- Nem! Több annál.
Lili szipogott egy-kettőt, és megnyugodott.
- Szerinted, ha most jól lennék, Annabella mit látott volna itt? Azt, ahogyan téged csókollak. És nem érdekelt volna semmi és senki.
A lány nem bírta már és odabújt Sandro-hoz, aki szerelemmel ölelte át.
Mint a béke és nyugalom szigetén, úgy érezte magát Lili a karjaiban. Egy kicsit élvezte a pillanatot, de aztán kimondta gondolatait:
- A látszat mindig ellened szól!
- Lehet! De a lényeg, hogy mi van a látszaton túl.
Lilit érdekelte Sandro minden szava.
- Tudni akarok rólad mindent! - mondta neki.
- Fogsz hinni nekem?
- Igen, fogok.
- Akkor kérdezz bármit!
- Miért nem jöttetek össze?
Sandro lassan kezdett bele a válaszba:
- Annabella túl sok nekem. Túl tökéletes. Az a pár nap, amit ott töltöttem a panziójában, és ismerkedtünk egymással, folyton csak azt éreztem, hogy úgy kell őt kezelnem, mint egy porcelánbabát. Még ha ezen a kényelmetlenségen a kívánalmam felül is kerekedett, és benne is forrt a vágy, ő volt az, akiben végül mégis maradt tartás, és visszafogott engem. Persze, ha nem kellett volna hazajönnöm, még most is együtt lennénk, és ő már az enyém lenne. De erről nincs több értelme beszélni. Felesleges olyan dolgokon gondolkodni, hogy "mi lett volna, ha..."! Nem ez lett, és kész. Én nem bánom, nem siratom. Sőt, ha nem látogat meg, talán többé eszembe sem jut. ...Miattad.
- És ha lesz valaki, aki engem múl felül?
- Nem lesz. - szólt határozottan Sandro, szinte kikérte magának.
- Miért?
- Mert nem akarom, hogy legyen! Mert nem érdekel ez! Veled akarok lenni! Meg akarlak kapni! Úgyhogy jobb is,  ha most kimész innen a szobából, mert elfeledkezem arról, hogy beteg vagyok, és magam alá teperlek!
Lili mosolyogva bontakozott ki Sandro karjaiból, és szófogadóan tette a dolgát. Felvette a tálcát az éjjeliszekrényről és kiment a konyhába.
Mikor Sandro már biztos volt benne, hogy Lili nem tér vissza, előszedte telefonját...

2016. október 25., kedd

A látszaton túl - 17. rész

Sandro már a reggelijét fogyasztotta, mikor Lili és Annabella beléptek a szobába. Mikor meglátta a vendégét majdnem félrenyelte a falatot.
- Annabella? - csodálkozott némi köhécselés közepette.
- Szia! Hogy vagy? - ült le mellé a lány.
- Hát, most, hogy kérded nem is tudom...
- Akkor én megyek is, nem zavarlak titeket! - szólt Lili, majd sietve elhagyta a szobát.
- Helyes lány. - mondta Annabella.
- Igen. Az. - helyeselte Sandro.
- A barátnőd?
- Éppen most lett az. De lehet, hogy máris nem az már.
- Bocsánat! Elrontottam... - aggódott Annabella. - Ha tudom, nem jövök! Csak, nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan találsz valakit.
- Nem, mintha elfelejtettelek volna, de én meg pont arra gondoltam, hogy gyorsan találsz majd helyettem valakit. Hiszen annyira csodálatos vagy. Egy gyönyörű, finom, kedves lány, akiben minden megvan, amiről csak férfi álmodhat. Ha nem kellett volna hazajönnöm, minden másképp alakult volna. Most te meg én együtt lennénk.
- Sajnálom, hogy lekéstelek. Jó volt az a pár nap veled. Még, ha több nem is történt egy csóknál.
- Ugyanezt elmondhatom én is. Bár, Lilit egyáltalán nem bánom. Boldoggá tesz. Nagyon szeretem őt.
- Nem leszek probléma, nem fogok közétek állni.
- Tudod, hasonlítasz rá. Ő is ezt mondaná.
- Ne aggódj miatta, váltok vele pár szót, és meg fogja érteni!
- Remélem, azért látlak még a jövőben!
- Meglátjuk. - mosolygott továbbra is kedvesen Annabella, majd felállt, és az ajtóhoz ment.
- Köszönöm, hogy eljöttél! - szólt Sandro. - Jólesett látni téged!
- Én is örülök, hogy láthattalak. Vigyázz magadra és gyógyulj fel mihamarabb!
Annabella elhagyta a szobát, majd kisétált az előtérbe, ahol Lilivel találkozott.
- Örülök, hogy megismerhettelek! - búcsúzott el Lilitől.
- Már el is mész? - csodálkozott a lány.
- Igen. Ez egy villámlátogatás volt. - mosolygott Annabella. - Szeretném, ha tudnád, hogy én nem fogok közétek furakodni, kérlek, efelől ne legyenek kétségeid! Sandro szeret téged. Köztünk pedig amúgy sem történt sok.
- Megkérdezhetem honnan ismeritek egymást?
- Mielőtt hazajött volna, az én panziómban szállt meg néhány napra. Csak ártatlan ismerkedés volt köztünk.
- Ezt nehéz elhinni Sandro-ról! - mosolygott Lili. - Ő és az ártatlanság, pláne, ha egy olyan gyönyörű lány van a közelében, mint te!
- Köszönöm, aranyos vagy, de hogy miért is volt így, azt csak ő tudja neked megmondani! Sok boldogságot kívánok nektek!
Lili látta Annabellán, hogy szívből beszél, és ezért nagyon megkedvelte őt. Aztán elköszöntek egymástól és útjára engedte a lányt.