A látszaton túl - 4. rész

A lány halkan bekukucskált a srácokhoz, csend volt és nyugalom, szépen aludtak, így Lili a szobájába ment. Némi megnyugvással ült le az ágy szélére, bár így is csak Sandro-ra tudott gondolni.

Aztán emlékezni próbált mindenre, amit eddig hallott róla:
"(Belinda):  - Ez Sandro szobája, ő most szerencsére nyaral. Tudod jobb, ha nincs itt."

- Miért, milyen ez a Sandro?
- Ne is akard tudni! Botrányos. Ha valaha is megismered, tartsd magadat távol tőle!"

"Roberto: - Sandro telefonált, jól érzi magát, megismerkedett valakivel.

Belinda: - Nahát, gyorsan túltette magát a szakításon, nem is volt ez nagy szerelem!
Roberto: - De az volt, hidd el, ismerem az öcsémet! Csak vigasztalódik."

~ És milyen igaza volt Belnek! Botrányos. - gondolta magában a lány, majd hirtelen hallotta maga mögött az ajtót becsukódni, és megpillantotta a férfit.

- Ez a te szobád? - kérdezte Sandro, és már bent is volt körülnézni.

- Alkalmanként itt szoktam lakni. - húzta a száját Lili.
- Pont felettem vagy. Ha nem leszek egyedül nem ér hallgatózni! - szórakozott a lánnyal. - Bár, vékonyak a falak... így is fültanú leszel. Úgyhogy remélem, szereted az erotikát.
Lilien elpirult és félrefordította fejét.
- Nocsak! - nézte őt Sandro.

- Nem gondoltam, hogy valóban szemérmes vagy! Én csak figyelmeztetni akartalak, hogy ne érjen váratlanul!
- Értem. Csak azt nem, hogy Robék miért hagyják ezt.
- Mert nem tehetnek mást. Ugyanis ez a ház az enyém. - ült le a lány mellé.

- Minden, amit itt látsz. Ez az ágy is, amiben alszol... és, ahol most mást is el tudnék veled képzelni, mint a perlekedés.
Lilien ijedten nézett Sandro-ra. Ő nem is tudta, hogy az övé a ház, és a férfi vágyai is megdöbbentették.
- De Rob azt mondta, hogy te jó lány vagy. - állt el tőle. - És úgy néz ki, tényleg az vagy.

- Így kénytelen leszek mással lenni. Pedig őszintén szólva igazán szép vagy, kedvemre való.

- Most viszont átugrom a szomszédba. Tudod, már ott is hiányolnak. Majd jövök!


folyt. köv.