A látszaton túl - 4. rész

A lány halkan bekukucskált a srácokhoz, csend volt és nyugalom, szépen aludtak, így Lili a szobájába ment. Némi megnyugvással ült le az ágy szélére, bár így is csak Sandro-ra tudott gondolni.

Aztán emlékezni próbált mindenre, amit eddig hallott róla:
"(Belinda):  - Ez Sandro szobája, ő most szerencsére nyaral. Tudod jobb, ha nincs itt."

- Miért, milyen ez a Sandro?
- Ne is akard tudni! Botrányos. Ha valaha is megismered, tartsd magadat távol tőle!"

"Roberto: - Sandro telefonált, jól érzi magát, megismerkedett valakivel.

Belinda: - Nahát, gyorsan túltette magát a szakításon, nem is volt ez nagy szerelem!
Roberto: - De az volt, hidd el, ismerem az öcsémet! Csak vigasztalódik."

~ És milyen igaza volt Belnek! Botrányos. - gondolta magában a lány, majd hirtelen hallotta maga mögött az ajtót becsukódni, és megpillantotta a férfit.

- Ez a te szobád? - kérdezte Sandro, és már bent is volt körülnézni.

- Alkalmanként itt szoktam lakni. - húzta a száját Lili.
- Pont felettem vagy. Ha nem leszek egyedül nem ér hallgatózni! - szórakozott a lánnyal. - Bár, vékonyak a falak... így is fültanú leszel. Úgyhogy remélem, szereted az erotikát.
Lilien elpirult és félrefordította fejét.
- Nocsak! - nézte őt Sandro.

- Nem gondoltam, hogy valóban szemérmes vagy! Én csak figyelmeztetni akartalak, hogy ne érjen váratlanul!
- Értem. Csak azt nem, hogy Robék miért hagyják ezt.
- Mert nem tehetnek mást. Ugyanis ez a ház az enyém. - ült le a lány mellé.

- Minden, amit itt látsz. Ez az ágy is, amiben alszol... és, ahol most mást is el tudnék veled képzelni, mint a perlekedés.
Lilien ijedten nézett Sandro-ra. Ő nem is tudta, hogy az övé a ház, és a férfi vágyai is megdöbbentették.
- De Rob azt mondta, hogy te jó lány vagy. - állt el tőle. - És úgy néz ki, tényleg az vagy.

- Így kénytelen leszek mással lenni. Pedig őszintén szólva igazán szép vagy, kedvemre való.

- Most viszont átugrom a szomszédba. Tudod, már ott is hiányolnak. Majd jövök!


folyt. köv.

A látszaton túl - 3. rész

Roberto jött haza.
- Sziasztok! Kérlek, Lili, csomagolj össze Belindának, mert hamarosan megszületik a baba! És maradj itt estére is vigyázni a gyerekekre! - mondta.

- Rendben. - válaszolt a lány, bár legszívesebben hazamenekült volna Sandro miatt. Gyorsan el is sietett csomagolni.
- Örülök, hogy itt vagy öcsém! - ölelte meg egymást a két férfi.

- Ugye nem piszkáltad Lilit? - kérdezte Rob.
- Dehogy! Remekül kijöttünk!

- Helyes! Belinda is kissé aggódik, hogy mit szólsz hozzá.
- Kedves lány, nincs vele baj. Meg különben is, otthagytam valakit a hotelben.
- Az az Annabella, akiről beszéltél? - kíváncsiskodott Rob.
- Igen. Gyönyörű lány! - áradozott Sandro. - Elegáns, finom. Majd mutatok róla képet.
- Jó, már nagyon kíváncsi vagyok rá! De ez most komoly köztetek?
- Meglátjuk. Ha utánam jön, akkor lehet az is.
Lassan Lilien visszaért a csomaggal.
- Menjek veled vissza, Rob? - kérdezte Sandro a bátyját.
- Nem, maradj csak, a srácok biztos örülnek majd, ha itt találnak!
- Oké, akkor majd hívjál és megyek!
- Úgy lesz!
Roberto visszament a kórházba, ők pedig újra kettesben maradtak. Sandro bevitte a bőröndjét az egyik szobába, majd a nappaliban helyezte magát kényelembe egy újsággal:
- Tudod, az éjszakát nem fogom itt tölteni, hogy vigyázzak rád, van jobb szórakozásom is! - közölte undokul.

Lilien minden porcikája borsódzott a férfitól, ezért félvállról válaszolt vissza neki.
- Rám nem kell vigyázni, és nem tartozik rám mit csinálsz!

- Helyes. Van barátod, amúgy?

- Nincs.
- Eljöhetnél velem egy buliba majd egyszer, ha lesz egy szabad estéd, Hamupipőke! Bemutatnálak pár igazi férfinak.
- Köszönöm, de engem ez nem érdekel. Nem így ismerkedem.

- Nem is ismerkedsz, különben nem lennél egyedül!
- Valóban, és még így is sikerült ma megismernem egy öltönybe bújt faragatlan embert. De nem is akarok veled foglalkozni tovább, inkább felmegyek az emeletre!

Lili felment, Sandro lent maradt a nappaliban.

A látszaton túl - 2. rész

A lépcsőn éppen Teó jött le.

Mikor meglátta a férfit, nagyon megörült:
- Szia, Sandro! - kiáltott boldogan, és már ugrott is a karjaiba.

- Helló, Öcskös! Nem is mondtad, Nagyfiú, hogy csajozol! - ugratta a kölyköt.
- Nem is csajozok... - mormolta vigyorogva a kissrác.
- Akkor ki ez a lány itt? - néztek rá a fiúk.

- Ő a dadusom.
- Hé, egy ilyen idős fiúnak dadus kell? Á, te engem be akarsz csapni! Bár, tudod mit, igazad van, nekem is kéne! Nem adod kölcsön?
- De! - kuncogott Teó, és élvezte a viccelődést.
Lilien érezte, hogy Sandro kipécézte magának.
- A húgod hol van? - kérdezte a férfi.
- Alszik.
- Helyes! Neked is azt kéne! Gyerünk csak vissza!
Felmentek mindhárman a szobába, és Sandro halkan ágyba rakta a fiút.

- Elmeséled nekem azt a mesét, amit régen szoktál? - kérdezte Teó suttogva a nagybátyjától.
- Áh, most nem lehet, lányok vannak a szobában! - biccentett feléjük viccből. - Majd, ha ketten leszünk elmondom!

Lilien el sem akarta képzelni milyen meséről is lehet szó.
- És hoztál nekem valamit? - folytatta a fiú.
- Hogyne! De csak akkor kapod meg, ha most alszol egy nagyot! - ezzel magukra hagyták a gyerekeket.
Kint az ajtó előtt, ahogy közel kerültek egymáshoz, Lilien tekintete megakadt Sandro arcán, akinek feltűnt ez.

- Mi a baj, Kislány? - kérdezte lazán. - Lenyűgöztelek?
A lány hirtelen nem is tudott erre válaszolni.
Sandro látta a lányon mennyire kellemetlenül érzi magát.
- Most haragszol rám?
- Azt hiszem, hozzá kell szoknom ehhez a modorhoz. - válaszolt halkan Lili.
- Vagy el is mehetsz. - egészítette ki a férfi. - Nem mintha bajom volna veled, de tudod, én ilyen vagyok. Az utálatos. Nem sokan bírják. Te hogy döntesz?

- Nem tudom miért vagy ilyen, vagy miért jó ez neked, de engem nem érdekelsz. Ha el akarsz távolítani, kérlek, beszéld meg Robékkal, az ő alkalmazottjuk vagyok! - válaszolt határozottan a lány.
- Örülök, hogy itt maradsz legalább nem fogok unatkozni. - vágott vissza Sandro szemtelen mosollyal.
Ekkor hallották kinyílni a bejárati ajtót, és lementek.


(Folyt. köv., de előbb lehet, hogy beiktatok egy hogyan készültet.)

A látszaton túl - 1. rész

Sandro hazaérkezett nyaralásából.
- Helló, Család! Megjöttem! - kiáltotta az előszobából.

Lilien odasietett.
- Szia. Én Lilien vagyok, a... - üdvözölte,

de a férfi fejezte be a mondatát:
- Ah, a bébicsősz! - szólt pimaszul,

majd faképnél hagyva a lányt a nappaliba ment, közben félvállról folytatta:
- Ezek szerint mondták, hogy jövök, és ők nincsenek itthon. Miért is?

Lilient úgy meglepte Sandro modortalan viselkedése, hogy egy pillanatra gyökeret vert a lába az ajtóban, aztán sietve utána ment.
- Roberto kórházba vitte Belindát, mert fájásai lettek. A kicsik pedig fent alszanak.

Sandro a telefonját kezdte nézegetni.
- Igen, hívott. - állapította meg, majd visszacsúsztatta zsebébe a mobilját.

- Szóval, te vigyázol a gyerekekre? - fordult végre a lány felé.

- Igen, én, már három hónapja.
- Pont akkor mentem el innen. Honnan ismered a bátyámékat?
- A nővérem Mara jó barátnője Belindának.
- Mara... - gondolkozott Sandro lekezelő hangon.

- Emlékszem. Egyszer futólag láttam őt. Ő az, akinek olyan a haja, mint a tiéd.
Lilien meglepődött Sandro megfigyelésén.
- Igen, ez így van. - mosolygott.

- Ezért voltál ismerős. -  állapította meg a férfi, majd jobban megnézte a lány arcát. Lilien kicsit zavarba jött ettől.
- Mi... mi az? - dadogta félénken.

- Semmi, csak jobban megnéztelek, hátha eszembe jut a nővéred arca. De semmi.

Ekkor csörögni kezdett Sandro telefonja, majd egy könnyed mozdulattal felvette:
- Helló bátyám! Minden rendben?
- .......

- Jah, most érkeztem. Nem is mondtad, micsoda dadád van!
Lilien szemei kikerekedtek.
- ........
- Igen, jónak tűnik. - nézett a lányra, aki jobbnak látta, ha elfordul, mert kezdte magát furcsán érezni.

- ..........
- Nem, dehogy. Inkább tetszik.
Lili beleborzongott ezekbe a szavakba, nem tudta mire vélni, és nem igazán értette mit csinál ez a férfi.
- ...........
- Valóban? Azt majd meglátjuk! Fog nekem bizonyítani! - fejezte be Sandro a telefonbeszélgetést.
A lány meg volt szeppenve, de eszébe jutott Belinda.
- Hogy van Bel? - aggódott.

- Úgy tudom, minden rendben.
- Ez jó hír! - örült, de a férfi megvetően folytatta:
- Szóval, alkalomadtán segítesz a háztartásban is?

- Igen. - válaszolta Lili kedvtelenül. - Belindának nagy szüksége van a segítségre. Ha megszületik a kicsi, akkor pedig még inkább így lesz.
- Mára megvagy a főzéssel?
- Igen. - sütötte le szemét.

- Bocsánat, de megyek megnézem a gyerekeket. - terelte el a szót, és a lépcső felé igyekezett.